A folyami árterek üledékei. Az őstalajok.

Balról: talajszintek a sepsibükszádi bánya fedőrétegében.
Jobbról: a felsőeocén Nádas-völgyi Formáció ártéri üledékei, Magyarvista. Fotó: Kovács (2006, kézirat)

Az ártéri üledékek viszonylag széles kiterjedésű takarószerű geometriájú üledéktestek. Kőzettani szempontból egyhangúak, az üledékes környezet vízelvezetési képességétől függően színárnyalatban a piros és barnától a sárgásszürke és zöld színekig változó, homogén agyagos kőzetliszteket (sziltit) jelölik. Gyakran figyelhetünk meg bennük gumós konkréciókat, szétszórt vagy kéregszerű vas oxi-hidroxidokat és karbonátokat.

Az ártéri üledékekben gyakran talajszintek is kifejlődnek, amelyek betemetődés után őstalajokká alakulnak. Az őstalajok meghatározó tulajdonságaiként az alakos elemeket, a talajszinteket és talajszerkezetet tartjuk számon. A leggyakrabban észlelt alakos elemek közé elsősorban a növényi gyökérzetek elszíneződési nyomait, az agyagos klasztokat, a karbonátos gumókat és a vaskonkréciókat sorolhatjuk. Közönséges őstalaj jellegzetességnek számít a szmektit agyagásványok dúsulása, a bimodális eloszlással jellemzett gyökérnyomos szintek jelenléte.

A szárazföldi rétegek vörös elszíneződésének egyetlen és legjelentősebb folyamatát a vashidroxidok kicsapódása képezi. Ez a folyamat az üledéklerakódás és diagenezis (kémiai átalakulás) különböző fázisaiban jöhet létre, de kettőnek különösen fontos szerepe van: (1) a vasoxihidroxidok átitató (interszticiális) vizekből történő kicsapódása a diagenezis folyamán, (2) kései kicsapódás a talajvízáramlatokból.

Az ártéri üledékek viszonylag széles kiterjedésű takarószerű geometriájú üledéktestek. Kőzettani szempontból egyhangúak, az üledékes környezet vízelvezetési képességétől függően színárnyalatban a piros és barnától a sárgásszürke és zöld színekig változó, homogén agyagos kőzetliszteket (sziltit) jelölik. Gyakran figyelhetünk meg bennük gumós konkréciókat, szétszórt vagy kéregszerű vas oxi-hidroxidokat és karbonátokat.

Az ártéri üledékekben gyakran talajszintek is kifejlődnek, amelyek betemetődés után őstalajokká alakulnak. Az őstalajok meghatározó tulajdonságaiként az alakos elemeket, a talajszinteket és talajszerkezetet tartjuk számon. A leggyakrabban észlelt alakos elemek közé elsősorban a növényi gyökérzetek elszíneződési nyomait, az agyagos klasztokat, a karbonátos gumókat és a vaskonkréciókat sorolhatjuk. Közönséges őstalaj jellegzetességnek számít a szmektit agyagásványok dúsulása, a bimodális eloszlással jellemzett gyökérnyomos szintek jelenléte.

A szárazföldi rétegek vörös elszíneződésének egyetlen és legjelentősebb folyamatát a vashidroxidok kicsapódása képezi. Ez a folyamat az üledéklerakódás és diagenezis (kémiai átalakulás) különböző fázisaiban jöhet létre, de kettőnek különösen fontos szerepe van: (1) a vasoxihidroxidok átitató (interszticiális) vizekből történő kicsapódása a diagenezis folyamán, (2) kései kicsapódás a talajvízáramlatokból.

(Hosu, 1999)

Depozitele câmpiei de inundație. Paleosolurile.

Câmpiile de inundaţie prezintă o geometrie de pânză cu extensii laterale relativ mari. Litologic sunt monotone, siltite argiloase cu variații coloristice de la roșu maro omogen până la cenușiu gălbui sau verde în funcție de regimul drenajului din mediul depozițional. Prezintă numeroase urme de rădăcini, materializate prin trasee de decolorare. Frecvent pot fi observate concentrări nodulare, difuze sau crustiforme de oxi-hidroxizi de fier și carbonați.

Trăsăturile diagnostice ale paleosolurilor sunt elementele figurate, orizonturile solurilor și structura solului. Elementele figurate frecvent observate sunt urmele de decolorare, în special ale rădăcinilor, clastele argiloase, nodulii carbonatici și concrețiunile feruginoase. Trăsăturile paleopedologice comune înclud abundența smectitelor, orizonturi cu urme de rădăcini cu distribuție bimodală.

Precipitarea hidroxizilor ferici reprezintă singurul și cel mai important proces responsabil de colorația stratelor roșii continentale. Acest proces poate avea loc în diferite stadii ale depunerii și diagenezei stratelor roșii dar două sunt mai importante: (1) precipitarea oxihidroxizilor ferici din apele interstițiale în timpul diagenezei, (2) precipitarea târzie din apele freatice în circulație.

(Hosu, 1999)

Reklámok
Kategória: általános földtan, folyami ártér, szedimentológia, őstalaj
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s