A relatív tengerszintingadozás, a tektonika és az eusztázia

A kisvízirendszeregység mélyvízi kovatörmelékes rendszereinek szekvenciarétegtani modellje. Megfigyelhető, hogy az aljzati, jellegzetesen halmozott alakzatú, homokgazdag fenéklebeny felé egy iszapban bővelkedő lejtőkúp hajlik. (Wagoner és mtsai., 1988)

Az üledékes kőzetösszletek rétegtani jellegei valamint a rétegek padosságmintázatai a tektonika, az eusztázia (globális tengerszint ingadozás) és az éghajlati tényezők kölcsönhatásban bontakoznak ki. A tektonika és az eusztázia szabályozza az üledék rendelkezésére álló kitölthető teret, de ugyanakkor a tektonika, az eusztázia, az éghajlattal együtt, az üledékbehordás mértékét is felülvigyázza, azaz, hogy mennyi telik fel az akkomodációs térből.

Egy adott pontban a vízszintingadozás globális és helyi viszonyoktól is függ. A globális aspektus a tengervízfelületnek a Föld középpontjához viszonyított mozgásából vezethető le, amit két tényező vezérel: (1) az első tényezőt a Világóceán vízének térfogatváltozása képezi, amely elsősorban a szárazföldi jég térfogatához és kisebb mértékben a szárazföldi víztárolókban rejlő víz térfogatához igazodik, (2) a második tényezőt az óceáni medencék térfogatváltozása képezi, amely az óceánközépi hátságok térfogatnövekedéséből vagy csökkenéséből ered.

Az eusztázia és a medencesüllyedés aránya (ang. subsidence) együtt jelölik ki az üledék felhalmozás rendelkezésére álló kitölthető teret – ezt nevezzük megegyezés szerint akkomodációnak. Az akkomodációt az erózióbázis határozza meg mivel ahhoz, hogy üledék gyűlhessen fel egy adott pontban, ott  az erózióbázisvonal alatt kitölthető térnek kell léteznie. Delta és partmenti üledékes rendszerekben az erózióbázis tulajdonképpen a tengerszinttel egyezik meg.

A behordott üledék feltölti a rendelkezésre álló teret. Amennyiben az üledékbehordás aránya egy adott pontban túlhaladja a kitölthető tér képződésének ütemét, a vízszint csökkeni fog.

(Walker és James, 1992; Emry és Meyers, 1996 alapján)

Impactul fluctuaţiei de nivel marin global la umplerea bazinelor sedimentare

Caracteristicile stratigrafice ale depozitelor sedimentare respectiv mozaicul stratificat se evidenţiază în interacţiune cu tectonica, eustazia (transgresiuni şi regresiuni marine) şi factorii climatici. Tectonismul şi eustazia controlează spaţiul de umplere disponibil procesului de sedimentare, dar în acelaşi timp procesele tectonice şi cele eustatice împreună cu clima monitorizează mărimea sedimentării, adică gradul de umplere a mediului de acomodaţie.

Fluctuaţiile nivelului marin, într-un anumit sens, depind atât de condiţiile globale cât şi de cele locale.
Aspectul global derivă din raportul nivelului marin faţă de centrul Pământului, fiind condiţionat de doi factori : (1) primul factor este dat de modificări de volum al Oceanului Planetar care depinde în primul rând de volumul gheţarilor continentali şi într-o măsură mai mică de volumul apei înmagazinată pe continente (2) factorul al doilea rezidă în schimbarea de volum al bazinelor oceanice care decurge din mărirea sau micşorarea volumului dorsalelor. Procesele eustatice şi procentul subsidenţelor marine marchează împreaună formarea spaţiului disponibil acumulărilor sedimentare- acesta se cheamă în mod convenţional acomodaţie.

Acomodaţia este definită de baza de eroziune, deoarece pentru acumulare de sedimente într-un anumit punct, este indispensabilă existenţa unui spaţiu de umplere sub nivelul bazei de eroziune. În cazul structurilor deltaice şi litorale de sedimentaţie, baza de eroziune coincide cu nivelul mării.

Spaţiul disponibil este umplut cu sedimente. În cazul în care aportul sedimentar depăşeşte într-un anumit punct capacitatea de formare al spaţiului de umplere, nivelul apei va scădea.

(după Walker şi James, 1992; Emry és Meyers, 1996)

Relative sea-level, tectonics and eustasy

The stratigraphic signatures and stratal patterns in the sedimentary rock record are a result of the interaction of tectonics, eustasy and climate. Tectonics and eustasy control the amount of space available for sediment to accumulate, and tectonics, eustasy and climate interact to control sediment supply and how much of the accomodation is filled. Autocyclic sedimentary processes control the detailed facies architecture as accomodation is filled.

Changes in water depth in a particular area depend on both global and local controls. The global (or eustatic) aspect depends on the motion of the sea surface relative to the centre of the Earth, which in turn is controlled bt two factors. The first concerns changes in the volume of water in the ocean; these are largely controlled by the volume of terrestrial ice, and to a lesser extent by the volume of waters trapped in terrestrial aquifers.

The second concerns changes in the volume of the ocean basins; these are largely due to increases or decreases in the volume of oceanic spreading ridges. Eustasy and subsidence rate together control the amount of space available for sediment accumulation – this is conventionally termed accommodation.

(after Walker & James, 1992; Emry  Meyers, 1996)

Reklámok
Kategória: akkomodációs tér, általános földtan, üledékbehordás, eusztázia, globális vízszint, szedimentológia
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s