Az uzonkafürdői lombhullató erdőtársulások

A Nagy-Murgó déli oldala előtérben egy kocsánytalan tölggyel és nyírfával, háttérben bükkerdővel

Az Uzonka Tanösvény nyomvonalán három lombhullató erdőtársulással találkozunk,  a láp területén égeres láperdő, a Nagy-Murgó magasabb részein bükk erdő fejlődött ki, míg a kaszálókon magányos kocsánytalan tölgyeket, nyírfákat tekinthetünk meg. Az erdőtársulásokat  magyarországi  hasonlatok fényében mutatjuk be (Mátyás és mtsai.,1996).

A tőzegpáfrányos égerláp (Thelypteridi-Alnetum) Magyarországon a Szigetköz, a Hanság savanyú kémhatású, pangóvizes láptalajain fordul elő. Fő fafaja a mézgás éger, amely „szoknyás“ terpeszt fejleszthet, ezen a páfrányok gyakran megtelepszenek, így a névadó tőzegpáfrány is. Elegyfafajok a nyír és a fehér fűz. Cserjeszintjében kutyabenge, kányabangita fordul elő. Jellemző lágyszárúak a nyúlánk- és zsombéksás, halovány aszat, mocsári galaj. Az uzonkafürdői láperdő érdekessége a molyhos nyír (Betula pubescens Ehrh.) reliktumfafaj jelenléte. Itt az égerfák „szoknya“ helyett inkább bordákat fejlesztettek.

A tölgyesek a mérsékelt övi lombos erdők övének legszárazabb és legmelegebb részét foglalják el (pl. a Nagy-Murgó keleti oldalát). A vegetációs időszakban jelentős vízhiány korlátozza a domináns tölgyfajok növekedését. Ennek megfelelően produkciójuk általában alatta marad a bükkös és gyertyános klíma állományaiénak. A vízhiány miatti gyengébb kompetíció viszont a társulások fajgazdagságára hat ki.

A mészkerülő tölgyesek társulásai fajszegényebbek. Előfordulásuk nem zonális jellegű, hanem a domb- és hegyvidékek savanyú kémhatású, gyakran erodált talajaira korlátozódik. A koronaszintben a kocsánytalan tölgy mellett az alacsonyabb pH-t toleráló nyírt, rezgő nyárt, csert és erdeifenyőt találjuk. A cserjeszint szegényes.

A bükkös klímaövben a viszonylag kedvező  csapadék- és hőmérsékleti viszonyok hatására a társulások anyagforgalma gyors, a fafajösszetételt uraló fajok kompetíciója igen erőteljes. Kedvező talajviszonyok esetén nagy produkcióra képes életközösségek. A koronaszint erős záródása miatt cserjeszint nem tud kialakulni, és a lágyszárúak nagy részének fő vegetációs ideje a kora tavaszi, lombfakadás előtti időszakra esik. Az ide sorolható fajok a Fagetalia elemek; ilyenek a kapotnyak, fogasír- és keltikefajok, tavaszi lednek, bársonyos tüdőfű stb.

(Mátyás és mtsai., 1996 alapján)

Asociaţiile pădurilor de foioase de la Ozunca-Băi

În proximitatea traseului educaţional-ecologic din perimetrul staţiunii Ozunca-Băi se află trei asociaţii de păduri de foioase : pe teritoriul mlaştinii pădurea de arin, pe versanţii  înalţi ai masivului Murgău Mare păduri de fag, în timp ce fâneţele sunt decorate cu mestecănişuri şi gorun. Prezentarea asociaţiilor forestiere s-a făcut prin prisma similitudinilor specifice Ungariei,  (Mátyás şi asoc., 1996).

În Ungaria, mlaştina cu turbă şi ferigă presărată cu arini (Thelypteridi-Alnetum) se întâlneşte pe solurile acide, cu pH activ şi cu apă băltită. Specii de amestec sunt mesteacănul şi salcia albă. La nivelul arbustiv se întâlneşte crusinul şi calinul. Vegetaţia herbacee caracteristică este formată din rogoz, sculătoare, sânziene de apă. Specificul pădurii de mlaştină de la Ozunca-Băi este prezenţa speciei relicte a mesteacănului pufos (Betula pubescens Ehrh). Arinii în această zonă, în loc de coronamentul neobişnuit în formă de coaste.

Stejărişul ocupă partea cea mai uscată şi mai caldă a centurii pădurilor de foioase din zona temperată (de exemplu versanţii estici ai masivului Murgul Mare). În perioada vegetativă, creşterea speciilor dominante de stejar este restricţionată de lipsa cantitavă însemnată a apei. În aceste condiţii, producţia de biomasă rămâne sub nivelul climatului pădurilor de fag şi carpen. Competiţia mai slabă datorată penuriei de apă se reflectă asupra bogăţiei de specii asociative.

Asociaţiile de stejăriş nedezvoltate pe sol calcaros sunt mai sărace în specii.
Apariţia lor nu are caracter zonal, se limitează doar la solurile erodate, pH active din regiunile deluroase şi montane.
Pe lângă gorun, la nivel coronarian mai întâlnim mesteacănul -un bun tolerant al nivelului pH-ului scăzut, plopul tremurător, stejarul şi pinul silvestru.

În climatul pădurilor de fag, sub influenţa relativ pozitivă a condiţiilor termice şi pluviometrice, schimbul de nutrienţi din interiorul asociaţiilor este rapidă, competiţia speciilor lemnoase dominante este acerbă. În condiţii pedologice favorabile, comunităţiile de viaţă au productivitate ridicată. Din cauza închiderii ermetice a nivelului coronarian, nivelul stufărişului este aproape inexistent, iar perioada vegetativă principală a herbaceelor se limitează la primăvara timpurie, înainte să se producă înfrunzirea coronamentului.

(Mátyás şi asoc., 1996)


Reklámok
Kategória: erdei ökoszisztéma, növényi ökológia | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s