Erdei élelmi láncok és élőhelyek

Táplálékháló egy európai tölgyesben (Kimmins, 1987, Mátyás, 1996, újrarajzolva)

Az élelmi láncok kialakulását a szárazföldi növényzet esetében, de különösen az erdőkben meghatározza az a körülmény, hogy a produkció nagy része olyan struktúrákba épül be, amelyek a fogyasztók számára alig hasznosíthatók, mint pl. a fatest. Így a produkció nagyobb részét a lebontók hasznosítják, amelyek a fatest, az avar és más holt szerves anyagok feldolgozására specializálódtak.

Erdei ökoszisztémákban ezért jellegzetesen két élelmi lánc működik: a levélzetet, terméseket fogyasztó, aránylag nagyobb testű növényevők képezik az ún. ragadozólánc kiindulását. A lebontólánc aránylag kisméretű fajokból, mikroorganizmusokból, gombákból, apró rovarokból áll. A két élelmi lánc más trófikus szinten találkozhat, pl. gombát fogyasztó csiga esetében.

Nem minden faj azonos fontosságú a táplálékhálóban. Kulcsfajoknak tekintik azokat, amelyek eltávolításával az életközösség összetétele, ezzel együtt energia- és anyagforgalma gyökeresen megváltozik. Az odúlakó vagy odúban költő fajok szempontjából kulcsfajként szerepelnek az odúkat létrehozó harkályfajok.

A dominánsfajok egyedszámuk vagy biomasszájuk révén meghatározzák más fajok előfordulását, de eltávolításuk nem vezet az életközösség radikális megváltozásához, visszaszorulásuk esetén helyüket más fajok veszik át, konszociációk alakulnak ki (pl. elgyertyányosodott tölgyesek).

Az erdei ökoszisztéma minden más ökoszisztématípusnál sokrétűbb és változatosabb élőhelyeket képes kínálni. A fogyasztók élőhely- és hasznosítási lehetőségválasztékát meghatározza az erdőállományt alkotó fafajok összetétele, elegyaránya, koreloszlása, a felújulási lékek, idős és pusztuló egyedek eloszlása, az állomány vertikális struktúrája (koronaszintek száma, a cserje és lágyszárú szint megléte).

Fontos szerepet játszik a területi kiterjedés, a terület alakja, mozaikossága, ezen belül a szegélyterületek nagysága, továbbá az erdőben található másodlagos vagy egyéb „kis“ élőhelyek, így pl. tisztások, elpusztult, korhadó fatörzsek, odvak, talajegyenetlenségek, kotoréknyílások megléte.

A konzumens állatfajok az erdőhöz mint élőhelyhez való kötődése eltérő mértékű. Szorosan az erdei élőhelyhez kötött faj pl. a borz, az erdei fülesbagoly, a szajkó vagy a farontó bogarak.

(Mátyás, 1996)

Lanțurile trofice şi mediile de viaţă forestiere

Dezvoltarea lanţurilor trofice în cazul vegetaţiei terestre,dar în special în păduri, este influenţată de faptul că, cea mai mare parte a producţiei se încorporează în structuri care nu pot fi valorificate prea eficient de către consumatori, cum ar fi de exemplu trunchiul copacului. Astfel că, cea mai mare parte a producţiei este valorificată de către descompunătorii specializaţi în prelucrarea masei lemnoase, frunzelor uscate şi a altor materii organice moarte.

Din această cauză, în ecosistemele forestiere funcţionează de regulă două lanţuri trofice: baza primului lanţ aşa zis prădător, este format de ierbivore mărunte consumatoare de frunziş şi fructe.
Lanţul de descompunere este format din specii mici, microorganisme, ciuperci, insecte mărunte. Cele două lanţuri se pot întâlni la un alt nivel trofic, de exemplu în cazul melcilor consumatori de ciuperci.

Nu toate speciile au aceeaşi importanţă în reţeaua nutritivă. Sunt considerate specii cheie acelea, care odată îndepărtate, produc o schimbare radicală a comunităţii biologice, se modifică transferul de energie şi materie. Din punct de vedere al speciilor care habitează în scorburi, speciile de ciocănitoare-constructorii scorburilor, figurează ca specii cheie.

Prin intermediul populaţiei sau a biomasei, speciile dominante hotăresc frecvenţa de apariţie a altor specii, însă îndepărtarea lor nu duce la schimbări radicale a mediilor de viaţă, locul lor este preluat de alte specii, se formează consociaţii (de exemplu stejărişul ocupat de carpen).

Ecosistemul pădurilor este capabilă să ofere din punctul de vedere al stratificării şi diversităţii mai multe medii de viaţă, decât oricare alt sistem ecologic. Modalităţiile de valorificare şi mediile de viaţă ale consumatorilor este hotărâtă de componenta speciilor lemnoase din perimetrul forestier, amestecul, structurarea după vârstă, arealele de regenerare, diseminarea exemplarelor vârstnice şi în descompunere, structura verticală a parcului forestier (numărul nivelelor de coronament, existenţa stufărişului şi al etajului erbaceu).

(Mátyás, 1996)

Food chains and habitats of the forest

The development of the food chains in the case of land vegetation, but particularly in the case of forests, is determined by the fact that the produce they yield is built up in structures that are hardly usable for consumers, for example in the tree trunks. Thus the majority of the produce yielded is used by the decomposers specialized in the decomposition of wood, dead fallen leaves and other organic material.

That is why there are two food chains in the forest ecosystems: the larger herbivores that eat leaves, fruits represent the starting point of the socalled predator chain. The decomposer chain is represented by relatively small animals, microorganisms, mushrooms and insects. The two chains can meet on a different trophic level, for example in the form of mushroom eating snails.

Not all species have the same importance in the food network. Key-species are considered to be those whose removal would change the structure of the community and the energy and material cycles in it. For example in the case of those species that live in dens or lay eggs in them the presence of those species that create the dens is essential.

The dominant species determine the appearance of other species through their number or biomass but their disappearance does not lead to significant change in the community’s structure, in case their number diminishes other species take over their places (for example, oak forests with more hornbeam trees).

The forest ecosystem can provide more multi-layered habitats than any other type of ecosystem. The variety of habitats and possibilities offered to the consumers is determined by the different types of trees that make up the forest, the way they are mixed, their age, the way the old and dying individuals are spread, the vertical structure of the trees (the number of foliage levels, the presence of the shrubbery and herbaceous levels).

The territorial range, the form of the territory, its mosaic character, the dimension of the border areas, and the secondary habitats present in the forests (clearings, old, rotting tree trunks, dens, and differences in the ground level) play a very important role.

(Mátyás, 1996)

Reklámok
Kategória: erdei ökoszisztéma
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s