Székelyföldi borvizek (ásványvizek)

Hidrogeológiai szempontból nézve, a Kárpátok központi vonulata és a Hargita-hegység bő esőzésekkel jellemezhető terület, amelyen a hósapka téli időszakban 3-4 hónapig is eltart. Emellett a források vízhozamából kikövetkeztetett beszivárgási kapacitás és permeabilitás (áteresztőképesség), összhangban a kőzettani jellemzőkkel, a flissel borított területeken kicsi, és meglehetősen eltérő a Hargita-hegység masszív vulkánitokkal illetve vulkaniklasztitos üledékekkel borított különböző területein. Ennek következményeként a vulkánitok és a flis üledéksor kapcsolódási övében, vagy ott ahol a vulkáni fedőrétegek vékonyabbak, számos CO2-ben gazdag vagy CO2-mentes forrás bukkan a felszínre.

Amennyiben a vizek oldott szén-dioxid tartalmát a sótartalom függvényében ábrázoljuk, Székelyföld és közvetlen környékének vizeit három csoportba sorolhatjuk:

(1) Az első csoportba tartozó vízminták főleg a felszíni vizek jellegzetességeit mutatják (pl. Vrancea-hágó), jóllehet ezen csoporton belül földgáz tartalmú vizeket is találhatunk (pl. Szentegyháza Gyöngye, Andreasu),

(2)a második csoport magas sótartalmú vizeket tartalmaz, többnyire egy gázfázis társaságában és

(3) a harmadik csoportba a magas parciális pCO2 nyomású vizek tartoznak, és ezek a Langelier-Ludwig diagram minden részébe szétszóródva találhatók, attól függetlenül, hogy sótartalmuk a víztározó rétegek különböző víz–szilikát/ karbonátos folyamatainak kölcsönhatásából származik-e vagy egyszerűen a sódiapírok kősójának kioldódásához kapcsolódik (pl. Észak-Korond, Kovászna).

Az összetevő elemek geotermometriás elemzése mind a folyékony, mind a gáz fázisban azt sugallja, hogy a sekély mélységű hidrotermális rendszerek jelenléte a Keleti-Kárpátokban kizárt. Ez a megállapítás megegyezik a termikus vonások felszínen észlelt ritkaságával (egy pár alacsony hőmérsékletű hévízforrás jelenléte, fumarolák hiánya) még a Csomád-vulkán legfiatalabb kráterének (Szent Anna-tó) környékén is.

A széndioxid eredete
A Keleti-Kárpátok CO2-jának eredete a széndioxid δ13C szénizotóp mennyiségéből vezethető le. A Keleti-Kárpátok vulkáni övéből származó ásványvízminták szabad széndioxidjában mért δ13C értékek a – 6,0 ‰-től +2 ‰ tartományban váltakoznak. Ez az értéktartomány (1) a földköpenyi eredetű CO2 és (2) a tengeri karbonátok hidrotermális mállásából illetve metamorfózisából származó CO2 elvi mezőjét egyaránt lefedi, ezért az valószínűsíthető, hogy a Keleti-Kárpátok e két CO2 forrása valahol a mélyebb Földkéregzónákban keveredik.

(Vaselli és mtsai , 2002)

Apele minerale ale Ţinutului Secuiesc

Din punct de vedere hidrogeologic, arealul cuprins între regiunea centrală carpatică şi munţii Harghita se caracterizează prin precipitaţii bogate, unde covorul de omăt se păstrează în sezonul hibernal timp de 3-4 luni. În regiunile acoperite de fliş, capacitatea de infiltrare şi permeabilitatea dedusă din debitul izvoarelor este mică şi diferă foarte mult în zonele munţilor Harghita, acoperite de depozite sedimentare vulcanitice şi vulcanoclastitice masive. Consecinţa acestui fapt este apariţia la suprafaţă a numeroaselor izvoare bogate în CO2 ori sărace în CO2 în perimetrul de conexiune a stratelor vulcanitelor cu flişul, sau acolo unde stratele de acoperământ ale vulcanitelor sunt mai subţiri.

În cazul în care reprezentăm conţinutul de dioxid de carbon în stare solubilă al apei în funcţie de salinitate, reţeaua hidrografică a Ţinutului Secuiesc şi împrejurimi se împarte în trei grupe:

(1) mostrele de apă din prima grupă evidenţiază cu precădere caracteristicile apelor de suprafaţă (ex. pasul Vrancea)

(2) grupa a doua înglobează apele cu salinitate ridicată în general asociate cu o stare gazoasă

(3) în grupa a treia se regăsesc apele cu presiuni parciale ale pCO2 ridicate, acestea aflânduse diseminate în toate părţile diagramei Langelier-Ludwig, independent de faptul, că salinitatea lor provine din interacţiunea diferitelor procese apă-silicat/carbonatate ale stratelor acvifere din lacurilor de acumulare, ori se leagă de dizolvarea sării din diapirele de sare (ex. nordul Corundului, Covasna).

Analiza geotermometrică a elementelor constituve atât în faza lichidă cât şi în cea gazoasă sugerează că prezenţa în Carpaţii Orientali a sistemelor hidrotermale de mică adâncime este exclusă. Această constatare coincide cu raritatea liniilor termice detectate la suprafaţă (prezenţa câtorva izvoare termale cu temperatură joasă, lipsa fumarolelor), chiar şi în înprejurimile celui mai tânăr crater al vulcanului Ciomad (L. Sfânta Ana).

Provenienţa dioxidului de carbon

Originea dioxidului de carbon din Carpaţii Orientali poate fi derivată din cantitatea izotopului de carbon δ13C. Valorile δ13C măsurate în dioxidul de carbon liber al mostrelor de apă minerală provenite din centura vulcanică a Carpaţilor Orientali variază în intervalul dintre – 6,0 ‰ şi +2 ‰. Acest domeniu de valori acoperă câmpul de principiu al CO2 provenit din dezintegrarea respectiv metamorfozarea hidrotermală a carbonatelor marine şi al CO2 originar din mantaua terestră.

(Vaselli şi asoc., 2002)

Mineral water springs of Szeklerland

From a hydrogeological point of view, the main Carpathian belt and the Harghita Mountains are heavy-rain areas, with snow cap that lasts for 3-4 months in winter. According to the lithological features, infiltration capacity and permeability, as inferred from flow rates of springs, is more reduced in the flysch areas and quite variable in the different massive and volcanoclastic  deposits of the Harghita area. As a consequence, a large number of both CO2-rich and CO2 free springs discharge at the contact between tha volcanics and the flysch series and where the volcanic cover is reduced.

Plotting dissolved carbon dioxide against salinity clearly divides the water samples in three groups:

(1) water samples belonging to the  first group are mainly characterised by surficial waters (e.g. Vrancea pass), although within this group, gas pool-bearing waters are present (e.g. Perla Vlahitei, Andreasu)

(2) includes high-salinity waters mainly related to an associated gas phase and

(3) the third group contains waters with high pCO2, scattered in all the sectors of the Langelier-Ludwig diagram, no matter whether salinity derives from water-silicate/ carbonate interaction processes in different aquifers or simple halite dissolution in diapire-related waters (e.g. Corund Nord, Covasna).

The geothermometric analysis of components in both liquid and gas phases seems to suggest that the presence of any hydrothermal systems at shallow depth in the Eastern Carpathians can be excluded. This well agrees with the scarcity of thermal features (few low-temperature thermal springs and no fumaroles) at surface, even near the more recent Sfanta Ana crater of Ciomadul volcano.

Origin of CO2
The origin of CO2 in the Eastern Carpathians can be deduced from the δ13C in CO2 values. Measured δ13C in CO2 values in the range – 6.0‰ to +2‰ in free CO2 of mineral water samples in the Eastern Carpathian volcanic zone. Such values overlie the fields of mantle-derived CO2 and CO2 derived from alteration and hydrothermal metamorphism of marine carbonates, suggesting for the Eastern Carpathians that CO2 derived from these two main sources likely mixed at deep levels in the crust.

(Vaselli et al., 2002)

Mineralwässer von Szeklerland

Aus dem hydrogeologischen Standpunkt ist der zentrale Teil der Karpaten und die Harghita-Gebirge  ein Gebiet mit großen Menge von Regenfall, wo die Schneekappe in der Winterzeit 3-4 Monate dauert. Außerdem sind die berechnete Inflirtationskapazität und die Permeabiliät (Durchlässigkeit) aus dem Fluss der Quellen, in Einklang mit geologischen Merkmalen, klein an den, mit Fliss bedeckten Bereichen. Das ist sehr unterschiedlich im Harghita-Gebirge, die mit Vulkaniten und vulkanoklastiten Sedimenten bedeckten Gebieten sind. In Folge diesen Sachen, in der verbundenen Zone der Vulkaniten und der Fliss Sedimenten, oder wo die vulkanische Beschichtungen dünner sind, kann man viele Quellen mit oder ohne CO2 finden.

Wenn wir die gelösene CO2 der Wässern nach Salzgehalt vorstellen, können wir Szeklerland und in seiner nächster Nähe befindlichen Wässer in drei Gruppen klassifizieren:

(1) in erster Gruppe zeigen die Wassermodelle das Wahrzeichen der oberflächlichen Wässern (zum Beispiel: Vrancea-Pass), obwohl man innerhalb dieser Gruppe Wässer mit Erdgas-Inhalt finden kann (zum Beispiel: Szentegyháza Perle, Andreasu)

(2) der zweite Gruppe enthält hoche salzgehaltige Wässer, meistens in Gesellschaft der Gasphase

(3) zu der dritten Gruppe gehört die hoch partielle pCO2 gedruckten Wässer und diese sind in allen Teile des Diagramms von Langelier-Ludwig zu finden, unabhängig davon, dass die Salzgehälte der Wässern aus den  Interaktionen der Prozessen der verschiedene Wasser-Silikat/Karbo-nat der Wasserresevoir-Schichte stammen oder einfach es sich zur Auflösung des Steinsalz der Salzdiapir knüpfen (zum Beispiel: Nord-Korond, Kovasna).

Die geotermometrische Analyse der Elementen sowohl in flüssigen, als auch in Gasphasen, deutet das, dass die Präsenz der untiefen hidorthermischen Systemen in Ostkarpaten ausgesclossen ist. Diese Festsetzung verständigt sich mit der Seltenheit der termischen Eigenschaften, die an der Oberfläche bemerkt wurden (die Präsenz einigen mit niedrigen Temperatur geschalteten thermischen Quellen, Mangel der Fumarolen), auch in der Nähe der Kuhle Csomád-Vulkan (Szent-Anna-See).

(Vaselli et al., 2002)

 

 

 

Reklámok
Kategória: borvíz, Keleti-Kárpátok, Székelyföld, Szeklerland
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s