Székelyföld általános földtani viszonyai – háromszéki mazsolák

Székelyföld vázlatos földtani térképe

A Kárpát-medence kréta-miocén korú geodinamikai fejlődéstörténetének kulcsfontosságú momentumait a Máramarosi-medence mellett a leggazdagabban Székelyföld és közvetlen környékének földtana rögzíti, így régiónk Románia egyik, földtani szempontból legváltozatosabb természeti múzeuma. Az “ehelyt”  Vráncsában (kb. 100 km-re) található híres földrengés epicentrum révén térségünk olyan jelenkori laboratórium, amely számos tudományos fejtörő és szerkezetföldtani modell bölcsője.

Székelyföld büszkélkedhet a Kárpátok legfiatalabb, mindössze harmincezer éves vulkánjával (Csomád-vulkán) és Európában, a németországi Eifel-hegység tavai mellett, az egyetlen vulkáni kráterbe foglalt tóval (Szent Anna-tó).

Az Alsó-Rákos-Ozsdola tengely mentén, nyugat-kelet irányba, a Kárpátok szubdukciós (alábukási) övének számos szerkezettani provinciáját megtaláljuk. A szerkezeti takarók, feltolódások keleti irányba egyre fiatalabbak: míg a Keleti Transzilvanidák már a kora krétában feltolódtak, a Kárpátok előterének késő miocén üledékei  a kárpáti orogenézis (hegyképződés) utolsó jelentősebb mozgásának tanújaként szolgálnak.
Egyrészt látványosságot, másrészt jelentős tudományos értéket kölcsönöznek a Persány-hegységet felépítő Keleti Transzilvanidáknak a Földköpeny eredetű zárványokat (xenolitokat) is magába záró ofiolitok (óceáni kéreglemez darabjai), a Herbich Ferencz által leírt alsó-rákosi ammonitesz fauna vagy az alsó-rákosi bazaltorgonák, a Vargyasi-szoros késő-júra sekélytengeri mészköveibe mélyülő homoródalmási Orbán Balázs-barlang (néhai Kőlik).
Mondhatni művészi vonalvezetéssel és hirtelenséggel meggyűrt albai-cenomán korú poszttektonikus vadflis rétegsort vizsgálhatunk a Vargyas-völgyi feltárásokban, Uzonkafürdőn pedig a Csalhó-Severin óceán reliktumüledékeit, mész-homokban gazdag berriasz-apti korú, mélytengeri üledékeket vehetünk szemügyre.
Ozsdola fölött és a Bodza-völgyében kréta és paleogén flis üledékek őrzik a kárpáti szénhidrogén rendszerek működésének titkát, az anyakőzetektől a tárolókig, a szerkezeti elemektől a kőzetfizikai részletekig.

A negyedkori eltolódásos vetők által megnyitott székelyföldi hegyközi medencesor üledékei nem csupán olyan csodálatos gerinces őslényeket rejtenek, mint a felsőrákosi Mastodon (mammut) borsoni HAYS lelet, de műrevaló lignittartalmú pliocén üledékeket is. Az Erdővidéki Bányaegylet Részvénytársaság révén 1872-ben marosvásárhelyi székhellyel induló lignitbányászat évtizedekre meghatározta Erdővidék iparát.

A valaha Háromszéket elborító pliocén tavat feltöltő hegylábi delták, síksági, illetve parthomloki homoküledékeit a székelyszáldobosi, oltszemi és torjai feltárásokban is megtaláljuk.

Az erdővidéki műút mentén, a felszínre szálló vas-hidroxid tartalmú vízereknek köszönhetően egy pleisztocén konglomerátum hordalékkúp pompázik rozsdaszínben a mikóújfalusi borvízforrás mellett.

 

Reklámok
Kategória: általános földtan, Keleti-Kárpátok, Székelyföld
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s